Nyári paradicsomos vöröslencse egytál

Nyári paradicsomos vöröslencse egytál

Történet:

Paradicsomszezon van. Legjobban nyersen szeretjük. Vagy olívaolajon picit párolva fokhagymával. Vagy főzve és eltéve télire. Legutóbb a gazpacho-val ugrottam be Cunimama konyhájába, melynek fő alkotóeleme szintén ez az ízletes zöldség – vagy gyümölcs? 🙂

Gyerekkoromban, amikor Kisszentmiklóson nyaraltunk nagymamáéknál, ébredés után gyakran szaladtunk ki a kertbe és éhgyomorra faltuk a bokráról frissen szakított paradicsomot. Azt az ízt a mai napig a számban érzem és nyaranta a Gyuripapa és Cunimama kertjéből szedett példányokban lelek rá újra. Ennek az ételnek is a Papa-féle paradicsom szolgáltatja az alapját. Eredetileg egyébként levesnek szántam, de a vörös lencse jól megszívta magát a lével, így lett belőle egy könnyű egytál, ami megállta helyét nálunk a 40 fokos hőségben is.

Hozzávalók:
25 dkg vöröslencse (melynek egyik nagy előnye hagyományos társánál, hogy nem szükséges beáztatni egy éjszakára, mert 15-20 perc alatt puhára fő)
12 db közepes méretű paradicsom
1 fej vöröshagyma
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 liter zöldségalaplé (nekem nem volt a mélyhűtőmben, így a következőképpen hoztam létre: 1 liter forrásban lévő vízhez 1 púpozott ek. natúr vegamixet kevertem; persze leveskockát is használhatsz, én az ízfokozó és egyéb adalékanyagmentes változatát ajánlom, pl. dm-ben is kapható, igaz, hogy a kocka sózott, a natúr vegamix sómentes)

2-3 ek. olívaolaj
friss bazsalikomlevelek
frissen őrölt tarkabors

Elkészítés:
A paradicsomokat simára turmixolom. (kivághatod a zöld részeket és a héját is eltávolíthatod forrázással)
A hagymákat – a fokhagymát is – apróra vágom, üvegesre párolom az olívaolajon, hozzáöntöm az előzőleg párszor átmosott vöröslencsét, megforgatom a hagymával, majd hozzáöntöm az alaplevet és a paradicsomlevet, felforralom, alacsony lángra veszem és addig főzöm fedő alatt, míg megpuhul a lencse. Ez 15-20 perc alatt megtörténik. Nagyon jót tesz ennek az ételnek is, ha áll egy éjszakát és másnap tálaljuk, remekül összeérnek az ízek. Mi nem vártunk vele ennyit, kora délután készült el, vacsorára megkóstoltuk. Csenge lányom nem kért belőle, Zselyke jóízűen elfogyasztott egy tállal velem és apával együtt. A bazsalikomleveleket tálaláskor frissen szórjuk rá ízlés szerint. Frissen őrölt tarkaborssal is gazdagítottam. Míg el nem felejtem! Mivel én himalájai sót használok jelenleg, utólag sóztam, mert ezt a fajtát nem érdemes főzni, különben kifő belőle az értékes tartalom.

A recept eredetije valahonnan az internetről származik, én anyósomtól kaptam papír alapon, ő pedig egyik ismerősétől, aki szintén az ő ismerősétől…:)